Céges autó: nem elég az adót megfizetni

A céges gépjárművek adózása kapcsán már tudjuk, hogy három a magyar igazság, és csak fohászkodhatunk érte, hogy ne legyen ráadás. A magánhasználat vélelme miatti jövedelmet ugyanis átalányban adóztatja a rendszer, ami végre egyszerűsítés lett volna, de ehhez még mindig elaprózott tételes adók párosulnak. A rendszer egyik része laza, a másik pedig bonyolult és ellenőrizetlen.

Az alábbiakban összefoglaltuk, milyen adók sújtják a céges személygépkocsikat:

• gépjárműadó,
• cégautóadó,
• és 125 kilowatt felett vagyonadó.

A gépjárműadó néhány évvel ezelőtti automatizálása sok bejelentetlen adat, hibás nyilvántartás kijavítását követelte meg, elírt adószámok, évtizedek óta át nem vezetett tulajdoni viszonyok derültek ki, amikor a rendszert a ma már okmányirodák által üzemeltett gépjármű-nyilvántartáshoz kötötték. Abszurd ötlet, hogy a településenkénti adóhatóságok egymás között dobálgatják a személygépkocsit, hogy határozatot hozzanak róla, ami az adók beszedésének csúszását is okozhatja. Így történt ez 2010-ben is, az önkormányzati adóhatóságok képtelenek volt megbirkózni a feladattal, hogy határidőben kiküldjék a súlyadó határozatokat így sok esetben a határozat még március 16-án, vagyis a befizetési határidőn se emelkedett jogerőre.

A cégautóadó a vélelmezett jövedelem adóztatását váltotta ki. Korábban bizonyítani lehetett, hogy a futási költség üzleti célból merült fel, így a személyi jövedelemadó elkerülhetővé vált, de olyan kevés vállalkozásnál mutatott ki az adóhatóság visszaélést, hogy a minisztériumi számítások is azt mutatták, hogy ennél jóval magasabb magánhasználat lehetne a valós. Így született meg a minden „céges” autóra kiterjedő átalányadó ötlete, ahol igyekeztek a kiskapukat is bezárni. Sajnos a túlzottan egyszerű szöveg adós maradt azzal, hogy a kivételeket és a mentességeket jól mutassa be. Jelenleg is elkeseredett vita folyik arról, hogy a háziorvosok hogyan tudják bizonyítani, hogy a járművük használata kapcsán cégautóadó ne merüljön fel.

A vagyonadót néhány, alibiból meghozott adótétel kísérte, amely mostanra már elavultá vált, vagyis megérett arra, hogy töröljék. (Lásd Vámosi-Nagy Szabolcs cikkét. Az autópiaci adatokat rendszeresen közlő Datahouse Kft. összeállítása szerint a 3,1 milliós magyarországi gépjárműparkból 85,6 ezer személyautót érint az új közteher. A cégek esetében elsősorban a gépjármű forgalmazók jártak pórul, megadóztatásuk gazdaságpolitikai hiba. A jövőben a kereskedések már csak bizományosként vesznek majd át 125 kilowatt feletti teljesítményű autókat, mondván eddig az értékesítésig terjedő időszak nem járt követlen adóterhekkel.

A beszámítósdi játék a vagyonadót is megfizető cégek esetében különösen bonyolult. A gépjárműadó levonható az autó-vagyonadóból, de csak akkor, ha a gépkocsi tulajdonosa egyben az üzembentartó is. A cégautó adóból nemcsak a gépjárműadó, hanem a határidőben megfizetett ugyanazt az adóalanyt terhelő autó-vagyonadó is levonható.

A cégautók üzemeltetése kapcsán egyszerűsödött a rendszer, a cél az volt, hogy ne kelljen útnyilvántartás, amit az APEH nem éppen üdvözöl, hiszen így a él utca tankolása költségként való elszámolhatóságára is sor kerülhet egy autó kapcsán. A jogalkotó azonban ezt a kockázatot nem kívánja kezelni, de nem is lenne szerencsés, ha újra adminisztratív szigorításra kerülne sor. A hivatali álláspontok mégis belemagyaráznának valamilyen nyilvántartási kötelezettséget a helyzetbe.

Az adóhatóság a cégautó üzemeltetése kapcsán kifejti azt, hogy az adózót bizonyítási, nyilvántartási kötelezettség terheli, amelyből levezeti, hogy a futásteljesítmény nyilvántartása szükséges kellék, vagyis a költségek elszámolásához nem lenne például mellőzhető az, hogy a társaság az adott hónap első és utolsó napján a kilométeróra-állást feljegyezze.

Egy másik álláspont szerint, ha a cégnek kötelessége a jármű költségeit az anyagköltségek és az igénybevett szolgáltatások között könyvelni, de ha a cég tevékenységével kapcsolatos feladatokat ellátó tag a személygépkocsit igénybe veheti magáncélra is, akkor a juttatás (függetlenül attól, hogy az a személyi jövedelem alól mentes) költségeit egy másik számlaosztályban, az egyéb személyi jellegű kifizetések között kell elszámolni. Ehhez pedig – az álláspont szerint – útnyilvántartás kellene.

Szerencsére egyik igény nyilvántartási igény sem megalapozott. Egyrészt a társasági adó törvény rendlelkezései szerint elismert költségről van szó, ami nem igényel semmilyen további nyilvántartási kötelezettség teljesítését! Ha a céges személygépkocsiról nincs semmilyen üzemeltetési, futási nyilvántartás, akkor olyan természetben adott juttatásról van szó, amely adómentes. Nem kell a költségeket megosztani, mindet az egyéb személyi jellegű kiadások közé kell könyvelni, anélkül, hogy abból az üzleti célúakat bárki kigyűjtené. Ami azonban legfontosabb: a cégautó üzemeltetése kapcsán kötelező nyilvántartási kötelezettséget a törvény már sehol se fogalmaz meg. Ha mégis ilyen nyilvántartást követelne meg egy ellenőrzés során egy revizor, akkor jogsértően járt el, hiszen az adózás rendjének szabályai szerint (Art. 95.§ (3)) "Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő."

Az adóhatóság ettől még egy ellenőrzés során, valamely bizonylat (pl. benzinszámla) kapcsán megállapíthatja, hogy az fiktív, mert igazolhatóan az nem azon gépjárművek körében merült fel, amelyre a cégautóadót a vállalkozás megfizeti. Ezt az állítást azonban bizonyítani is tudni kell, vagy ha az becslésen alapul, akkor a becslést valószínűsítő körülményeket is fel kell tárni, ellenkező esetben az adóhatóság határozata szintén jogsértő lenne.

Ha valamelyik cég mégis arra hajt, hogy a személygépkocsi költségeinek egy részét az anyagköltségei között kimutassa, akkor nyilvánvalóan az iparűzési adóalapot csökkentő tételre hajt. Ha sikerül egy céges személygépkocsira fáradtságos munkával, évente félmillió forintnyi üzemanyagköltséget üzleti célúként kimutatni, akkor legfeljebb tízezer forinttal lehet csökkentheti az iparűzési adót.